A családi lakóház tervezésénél a helyben és a funkcióban rejlő dinamizmus kibontása foglalkoztatott. A tájat formáló erőket és a rendeltetésből eredő mozgásokat szerettem volna megmutatni. Úgy találtam, hogy a tájbéli helyzet és az épület dinamikus rendje olyan metaforák nagyításával juthat kifejezésre, mint egy gingko-biloba levél vagy egy kézfej.
Építmény egy családnak
„Párnás lányfészek”, sportos fiú-szoba, szülői-parancsnoki kabin, külön vendéglakosztály, mellette dolgozószoba. Nem beszélve a többtételes nappaliról, melyhez a tágas konyha csatlakozik, és egyebekről. Mindez szinte egyetlen nagy tömbből faragva ül a tájban, kívülről se kicsi, de a belsőt mégis óvja-rejti. A kompakt kompozíció odabenn hatásos igazán, sűrített és bő lére eresztett téregyüttes egyszerre. Családi építmény a Pilis-hegység erős lankáin: déli irányban távoli panoráma nyílik szinte a teljes fővárosra – aminek látványát remekül fűszerezik a közbenső dombok és tartozékaik.
A hely, távol a városközponttól, leginkább autóval közelíthető meg, esetleg biciklivel. A busztól sincs túl messze, de ilyen vidékeken ma már alig-alig látni gyalogost. Lazán beépített környék, mely várhatóan erőteljesen benépesül az elkövetkezendő években. Az építményt – a szakmabéli megbízóval szoros kapcsolatban – Ekler Dezső, Ybl-díjas építész tervezte; talán egyikük sem sértődik meg, ha közös művüknek tekintem. Hosszabb előkészítés után egy év alatt valósult meg, a négytagú család közel egy éve lakja, és még alakít rajta, ahogy az mindennapos egy-egy igazi otthonnál. A hely kitapintása azonban már az első vázlatokkal megtörtént, majd az engedélyezett változatra munkamodell is készült, mert csupán rajzok alapján nehéz lett volna anyagba önteni. Az alaprajzban párhuzamost alig ismerő, leginkább legyezőformát mutató tércsoportot téglafalak alkotják. A falak talán pontos helyszíni kitűzéssel még valós modellbe fordíthatók lettek volna, ám onnantól már igen bonyolult téri viszonyok, áthatások keletkeznek, ahogy a szürke fémlemez fedés kontrában, a terephez képest visszafelé lejt. Nagyon résen kellett tehát lenni mind a falazásnál, mind a födémzsaluzásnál-betonozásnál, főleg az említett ferde födémsíkok építésénél. Az építtető mint alkotótárs, rendre kijárt a helyszínre, hogy egyeztesse a kivitelezőkkel a napi penzumot.
A szerkezetépítés után következő munkálatok – ajtók-ablakok, fémfedés, váltott homlokzatburkolat kőből és vakolással, padlóburkolatok, belső kiképzés – szintén igényességről, a terek és fények komponálásáról vallanak. A ház lelke a lépcső, mely meglepően lapos, kényelmes, míg feljebb, a térformát követve húzott fokokból áll. Fontos tartozéka a különös gonddal megformált korlát, mely visszatér az emeleti erkélyeknél és hídelemnél is. A kör keresztmetszetű, azaz gömbfa kézfogót acéloszlopok tartják, melyekre lejjebb vékony, meg-megszakított acélpálcák fekszenek föl. Az így „díszített” lépcső az első szembetűnő térelem a szélfogóból belépve, jól mutatva a továbbhaladási lehetőségeket, és egybekapcsolva a valamennyi kilátási irányra nagy figyelemmel hangolt téregységeket. Különleges belsőépítészeti megoldás a lépcsőtér falát végigkísérő fióksor, ami formai összhangban van a nappali beépített bútoraival. […]
Vargha Mihály: Építmény egy családnak, Élet és Irodalom, 2007. március 16. p. 30.
Sorry, the comment form is closed at this time.