13 ápr Kaposvári Egyetem, Kaposvár, 1988
Leírás
A kaposvári agráregyetem új épületegyüttese két, egymással összekapcsolt ötszintes házból áll: egy magasabb, henger formájú oktatási tömbből és egy korábban emelt, gyökeresen átépített hasáb alakú szárnyból.
A különösen gazdag textúrát hordozó téglahomlokzatok az épületeket szervező tengelyeknél mintegy felhasadnak, élben végződő üvegfalak törik át testüket. A hengeres szárnyon ez a nyílás a boglyaíves főbejáratban folytatódva egészen az alapokig fut, mélyéből az
előreugró tetőt támasztó, nyúlánk ágasfák nőnek ki. Szintén sugarasan felbomló fagerendák ölelik körbe a legfelső szint ablakait és az épületet koronázó kupola lefedését is.
Az épületek organikus szellemiségéhez kapcsolódnak a formai utalások, szimbolikus vonások is: a kapukeret alakzata, a hasadékok, előretüremkedő alakzatok mind a termékenység, a férfi-női princípiumok, az élet csírájának jelképei. Az építész tehát olyan tartalmat ültetett alkotásába, amely közvetlenül kapcsolódik az egyetemen oktatott tudományokhoz, az élet, a szaporodás folyamatának vizsgálatához.
Szegő György, Haba Péter: 111 év – 111 híres ház. 150 magyar építész. Budapest, 2003. B+V Kft, pp. 206-207.
Tervező: Ekler Dezső
Építész munkatárs: Szekér László
Kritika
Kaposvár
Agrártudományi Egyetem épületei
1988-1993
Vannak szimbólumok, amelyek végigkísérik a kultúra történetét. Különös, amikor egy szunnyadó jelkép félezer év után ismét megjelenik. Ráadásul egykori épületet díszítő freskó formája helyett most házformát ölt. Piero della Francesca az Arezzo melletti Morterchi-ben egy temető kápolnafalán Madonnát festett. Nem volt már divat 1450 körül köpenyes Máriát festeni, a híveke védelmező varázsköpenyt a gótikában kedvelték. Piero át is alakította az archetípust, a köpenyből függöny lett, amit két angyal lebbent el, hogy a világnak hírül adja: Mária áldott állapotban van. Az anyaságban hengerforma asszonyon van viszont egy csukott köpeny, azaz a hasán már nem ér össze az anyag, és Mária méltóságteljesen, mégis kacér büszkeséggel a kezével is szétnyitja a hengerpalástot formáló ruhadarabot. Mesebeli báj, a reneszánsz újjászületés ígérete a kép.
A Kaposvár melletti Toponáron nemrégiben különös épülettel bővült a Mezőgazdasági Főiskola. Két házból áll Ekler Dezső együttese. Egy korábban épült, szokványos hasáb alakú kollégiumi részből és egy hengerforma oktatási tanügyi épületből. A négyszög alakú ház önmagában nem meglepő. A régi alumínium függönyfal csak itt-ott töri át az új ötszintes, bravúros statikájú téglahomlokzatot. Az egész ház most kissé egy középkori lakótoronyra emlékeztet. A régit megmutató finom kiszögellés jelentését a másik házzal együtt lehet sejteni. A hengerforma épületen a hasadék, az előbbi pozitív forma párja, a nőiségnek, a termékenységnek a Piero della Francesca képre rímelő, de az osztódás legősibb szaporodását is magában hordozó jelképe. A ház eresze szinte az előbb leírt függöny formája szerinti kis timpanonnal jelöli ki a főbejárat tengelyét. Maga a kapu a homlokzaton végigfutó ruhanyílás folytatása: boglyaívvel keretezett. A boglyaívet, a jurták és kemencék szerkesztőformáját a szecesszió fedezte fel újra, Skandináviában, Németországban és nálunk. Itthon elsősorban Lajta Béla alkalmazta ugyancsak valamiféle mágikus tartalommal. Ekler mezőgazdasági épület mágiája a termékenységről szól. A kettős ház férfi és női részét egy köldökzsinór-szerű folyosófal köti össze. A létezés ősformája a világ androgén, kétnemű egysége jelenik meg a házban. Az összehasonlító vallástudomány régóta tudja, hogy a kereszténység feltámadás utáni mítosza mögött a mediterrán népek mezőgazdaságra térése áll. Az évszakok ismétlődéseivel a magból új élet sarjad.
[…]
Szerves építészet ez, amely már nem a világ újjászületésében gondolkodik. Szerinte nem érdemes küzdeni a romlás folyamataival szemben. Don Quijote-i harc lenne ez. De értelmét látja annak, hogy mentse, amit egy másik világban is fontosnak tart. Újabb irodalmi és építészeti szimbólumok kerülhetnek az építészeti forma magyarázatában, holott valószínűleg Borghesnek van igaza, aki ráérzett, talán az emberiség egész története csupán néhány – netán egyetlen – metafora.
Szegő György: Épületek, bárkák, Magyar Hírlap, Bp. 1995. szept. 16. p.13.
Sorry, the comment form is closed at this time.