— Ekler Építész Kft.

Borászat-bővítés, Somló, 2004

Borászat-bővítés, Somló, 2004

Leírás


Felnagyított vincellérház

A Somló hegy Magyarország legkisebb bortermű vidéke, de a legjobbak között van. Minőségét a tokajihoz mérik. Az Ekler Dezső tervezte borászat itt az egyik legigényesebb bortermelő számára készült.
A Kreinbacher-birtok az elmúlt években apránként beolvasztotta a Somló hegy kis szőlőparcelláinak tetemes hányadát. Mára magáénak tudhatja a hegy bortermelés szempontjából legígéretesebb karéját. Cserébe a legjobb minőségű bor termelésére és a legjobb bortermő helyek visszahódítására törekszik, amelyeket az erdő az elmúlt évtizedekben elbitorolt.
Nem véletlen, hogy a pincészet ideiglenes központjának kiszemelt épület bővítésével éppen Ekler Dezsőt bízták meg. Hiszen az építész korábban többek között Tokajban a Disznókő Rt-nek, Neszmélyben a Hilltop Rt-nek tervezett borászatot.
Az épület a hegy felső meredélyénél található. Legrégebbi eleme az apró, tizennyolcadik századi vincellérház, amely eredetileg a pannonhalmi bencés rend tulajdonában volt. Az ezernyolcszázas évek végén L alakúvá bővítették, és egy újabb pincével látták el, majd száz évvel később újból hozzányúltak az épülethez, egy tornác hozzáépítése erejéig. Az építész tulajdonképpen jellegtelennek találta az együttest, de a vincellérház metszete középkori táblaképekre emlékeztette – s Ekler, saját kifejezésével élve, ezt az archetípust “végtelenítette”. De ugyanígy felfedezhető az épületen az építészeti formák arányos “felnagyítása” is – ami ez esetben a metszet alkalmazásában ölt testet.
A vincellérházból és hozzáépítéseiből ma vajmi kevés látható a külső szemlélő számára, de annál egyértelműbb a régi metszet jelenléte. Az építész mintegy kiemelte a metszetet, és az épület előtt építette meg nyers kőből. Ezzel megvalósult egy régi forma korszerű felidézése, ugyanakkor a ház mai igényeknek megfelelő bővítése is, és az épület alkalmassá vált még egy tetőtéri szint befogadására.
Ekler megismételte a formát a régi, fehérre vakolt épületrész másik végéhez illesztett, új szárnyon is. Ezt az első szárnyhoz hasonlóan hátrafelé bővítette, s alatta helyezte el az új (immár harmadik) pincét. Így lett kiegyensúlyozott a kompozíció, amely ugyanakkor megjelöli régi és új határát is.
Az épület mégsem törekszik a teljes szimmetriára, nemcsak azért, mert az egyik régi pincebejárat kitüremkedik a két metszet között, hanem mert az emeleti homlokzatok is eltérő kialakításúak. A bal szárnyban a kóstolótermekhez nagytáblás ablakok hozzák közel a tájat, míg a jobb szárny emeletén az irodák visszaléptetett terasza és a tetőszint félútig visszahúzott ablakai zárkózottabb megjelenésűek.
Alig épült meg ez a ház, máris készülnek az új borászati központ tervei, ahol a fehérborok számára alakítanak ki pincét, míg a hegyoldali megmarad a vörösborok központjának.
Somlyódi Nóra, Atrium, 2006/1, pp. 62-63.

Tervező: Ekler Dezső
Építész: Burits Oktávián, Dely Barnabás, Gutowski Robert
Statika: Klopka Zoltán
Gépészet: Lakner László

Kritika


Bazalt, de nem orgona

“Ha az ember a Somló déli oldalán a szőlők fölött leül a világosbarnán égő, porrá vált láván, lenéz a völgyre, a tenger hiányzik csak, hogy Dél-Olaszország legyen. A levegőben aranyszemcsék csillognak, mint a dalmát szigetek között a mistralban, és ebben a tündöklésben érik a szőlő.”
Kreinbacher borászat a Somló-hegyen
Nagyon jó lenne így kezdeni, de sajnos úgy ötven éve ezt Hamvas Béla írta le így Az öt géniuszban,amikor hatvan-egynéhány évesen, filozófusként a rendszer legnagyobb megelégedésére nyolc éven keresztül segédmunkásként dolgozhatott a közeli, inotai erőmű építkezésén. És lehet, hogy nem járt Dél-Olaszországban, és még a dalmát szigeteken sem, de ezt a valószerűtlenséget, ahogy a síkságból ez a valahai vulkán, e tanúhegy messzire kiáll, azóta sem írta meg senki érzékletesebben. Ő amúgy a somlói borok nagy rajongója is volt (A bor filozófiája) – emelkedett szellemét nem is győzik idézni a különböző somlói borászatok honlapjain.
Szeretem messziről kezdeni, ugye? De egyrészt amikor ott, a déli-délnyugati lejtőkön, valamivel a Szent Ilona-kápolna fölött meglátja az ember a Kreinbacher-birtok épületét na, az ilyen ihletett pillanat. Másrészt viszont egy új borászat csak a laikusoknak akkora idill. A szombathelyi nagyvállalkozó (Kreinbacher József cége fémszerkezetes gyárak, bevásárlóközpontok építésében vesz részt – elsősorban Németországban) somló-hegyi felbukkanása is nagy port kavart néhány éve, még a szó szoros értelmében is. Sokan nehezményezték a hegy oldalába kapaszkodó kőszállító teherautók forgalmát, meg a képletes területfoglalást is: az 550 hektáros borvidéken övé lett rögtön az egyik legnagyobb. A birtokközpont megépítéséhez pedig szintén az egyik legjobbat kérte fel a szakmából. Ekler Dezső tervezett már pincészetet Tokaj-hegyaljára és Neszmélybe is.
A borászat technológiai kérdés – látszódjék bármenynyire is bukolikusnak ez a tájban. Ugyanakkor ha van ma presztízsmegbízás ebben a szakmában, akkor a borászat megtervezéséé az – ráadásul az egyre jobban magára találó Somlón ez az első modern, kortárs pinceépület. És kőből, ebből a markáns, szürkésfekete bazaltból, ami az épület tágabb környezetét is keretezi, hiszen a teraszfalak kiépítéséhez több ezer köbmétert fuvaroztak ide az uzsai bányából. Markánsan kemény az épület is: fekete tető, H betű szerkezet, két hasonló tömb összekötve, határozott, de azért az égbe nem szúró tetőcsúcsokkal. Az épület a lejtőben ül, a dunántúli présházakra emlékeztető, megkettőzött sziluettel, a homlokzatán mégis sokkal erősebb az a két (megkettőzött) H alakzat kőből, amely felülről finoman foglalja magába az épület nyitottabb, felső tömbjeit, miközben biztosan, de azért két lágyító ívvel áll a földön – innen nyílnak a pincebejáratok. Volt már itt korábban is pince, ezt jelzi, hogy a nyugati szárny kissé hátrébb áll, és a két oldal amúgy sem teljesen szimmetrikus.
Nem tudom, mennyire kívánta ezt külön is a tulajdonos, de ebben a nem túl méretes, mégis markáns külsőben nagyon benne van Ekler Dezső is, aki az elmúlt tíz évben egyre erősebb tömegeket formál. (Meg persze az szél is, amely ebben a magasságban már állandóan dolgozik.) Belül aztán a színek is pasztellbarátságosabbra váltanak, a kilátásról nem is beszélve – turisztikai filmekben, azt hiszem, ilyen panoráma előterében illik gyöngyöző üvegpoharakkal koccintani.
És ezután jönne persze a kóstolás, hiszen a legnagyobb truváj mégis csak az lenne, ha az épület sugallta karakter a boraikban is feltűnne.
Ezzel kapcsolatban én nem állítok semmit – túl hamvasbélás lenne -, de látogassanak el bármelyik komolyabb borász honlapra. Rögtön kiderülhet: nemcsak a pincéjük, a boraik is minimum ígéretesek.
Torma Tamás, Népszabadság 2009. szeptember 4.
No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.