Design – Ekler Architect

FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ ÚJRAÉLESZTÉSE 2023 SZOMBATHELY

ksin303_790vu777 — Fri, 13 Dec 2024 12:33:35 +0000

Heckenast János 1968-ban tervezett felszabadulási emlékművét feltehetően Le Corbusier Notre-Dame kápolnája inspirálhatta. A fiatal szombathelyi építész lelkes Le Corbusier imádó volt, ezt tanúsítja az általa tervezett szombathelyi Vérellátó irodaház vegytiszta Le Corbusiert követő épülete is, amiért fiatalon Ybl díjat kapott. És talán a szintén Corbusier rajongó Zalotay Elemér, mint szombathelyi versenytársa jelenléte és briliáns kámoni csillagvizsgálója is hathatott rá az emlékmű tervezésekor. A ronchampi kápolna ikertornyai és a szombathelyi emlékmű tagadhatatlanul hasonlóak. A két egymásnak hátat fordító beton „zászló” parabolikus alaprajza és henger-palástja, meg az elhelyezésük és tájolásuk is jól felismerhetően a Ronchampban épült kápolna két északi tornyának helyzetére és alakjára utal. Egyértelműnek tűnik számomra az is, hogy a gyönyörűen formált beton palástok nem zászlók metaforái, mint ahogy általában gondoljuk. Hogyan is lenghetne például két zászló egymás mellett kétfelé? Ahhoz valami tornádó kellene. Feltűnő viszont, amit talán nem vettünk még észre, hogy a hatalmas betonzászlók egyike, a magasabbik kelet felé „leng”, ezen díszelgett a méretes vörös csillag anno, s talán a Szovjetuniót jelképezte. A másik zászló, a kisebb, talán Magyarországot képviseli és egyértelműen nyugatra leng. Oda vágyódik talán, legalábbis oda tartozónak mutatja magát.

Heckenast koncepciója nemcsak szellemi és művészi értelemben volt bátor tett, hanem – megkockáztatom – politikai vonatkozásban is. Betonpalástjaival egy világhírű francia katolikus templomot idézett meg a Magyarországot megszállók hatalmát reprezentáló emlékmű elvont formájával. Zászlónak hihettük a ronchampi Magasságos Miasszonyunk templom északi kápolnáinak falait azáltal, hogy absztrakt szoborrá nagyította őket. Majdnem kétszer akkora méretűre, mint az eredetik. Igazi művészi bravúr ez. Az ellentétes irányba orientálódó, kelet és nyugat felé tájolt corbusier-i kápolnapár itt, Szombathelyen ellentétes az égtájak felé lengő monumentális szoborzászlókként manifesztálódnak. Megjegyzem, a ronchampi kápolnák szentélyei egymás felé fordulnak, a beton zászlók dinamikája viszont ellentétes irányú. Nagyvonalú és felettébb talányos művészi koncepció. Bravo János!

Mostani javaslatunk lényege, hogy Heckenast művét kiegészítve felidézzük az eredeti mintát, vagyis a francia templomot, amiből a szombathelyi építész kiindult. A tervezett kiegészítéseinkkel hasonló módon hagynánk nyomot itt a dombon, mint ahogy a Karoling kori vár alapfalai a Szombathelyi Székesegyház tövében. Mindkét emlékmű a Nyugat-Európából érkező keresztény impulzust jelképezné Szent Márton pogány szülővárosában. Lényegében a Heckenast által az emlékműbe rejtett szakrális tartalom (kápolnák) nyilvánvalóvá tételére gondolunk, vagyis az emlékmű, mint templomrész újra-szentelésére. A háborútól való megszabadulás emlékhelyét (mai emlékmű) egyben a kommunizmus áldozatainak emlékét is idéző templomheggyé avathatnánk.

Az emlékmű köré kertészeti eszközökkel képzetes zöld templomromot építenénk. Pontosan a ronchampi Notre Dame templom jellegzetes falainak a betonzászlók léptékéig felnagyított mását formálnánk meg nyírott sövényből és futtatott örökzöldekből. Az építendő zöld templomrom déli tornyának aljában a ronchampi déli torony pontos méreteit idéző kis szabadtéri kápolna jönne létre, melynek váza egyben kilátótoronyként is szolgálhat. A kis lugas-kápolna a hely névadójának, Boldog Brenner Jánosnak az emlékét őrizhetné. A francia templom terét és körítő falait felnagyítva idéző nyírott sövényfalak bekerített rendezvényteret alkotnak, amely szabadtéri színházként szolgálhat majd, meg persze pihenő és találkozóhelyként is. A keleti oldalon a növénnyel futtatott Le Corbusier féle, bár nagyított szószék-szerkezet kiváló szónoki emelvényként szolgálhat majd Szombathely polgárainak.

Tervező: Ekler Dezső

Építész: Győri Balázs

Gyaloghidak a 11-es út fölött 2021 Szentendre

ksin303_790vu777 — Fri, 26 May 2023 05:19:53 +0000

Abból indultunk ki, hogy Szentendrén a 11-es út ketté vágja a várost, akár egy szakadék. Nyilvánvalóan össze kellene gyógyítani a szétszakadt városrészeket.

Építsük hát vissza a régi utcákat, amelyek csonkán merednek ma a semmibe. Folytassuk a levegőben a csonka Paprikabíró és Mátyás király utcákat, ott, ahol valamikor a Kálvária tér felé futottak volt.

Ha megépülnek a gyalogos hidak, meglepődnek majd az arra járók, hogy milyen hamar jutnak be újra a belvárosba. Újraéled majd a környék, a zajos 11-es utat zajvédő fal és dús növényzet takarja majd.

Tervező: Ekler Dezső

Építész munkatársak: Jassó Sándor, Kiss Borbála, Győri Balázs

Geodézia: Győrfi Ilona, Vajda József

A Kékszakállu herceg vára MÜPA, balettelőadás, színpadkép, 2019

ksin303_790vu777 — Tue, 23 Jun 2020 14:50:57 +0000

Tervező: Ekler Dezső

Építész: Köves Bálint

Látvány: Berki Bálint

Il caffé/té Alessi, Officina Alessi, 2007

ksin303_790vu777 — Tue, 02 Apr 2013 11:06:45 +0000

Leírás

Il caffé/té Alessi

Észrevették-e már, hogy a hagyományos porceláncsészéket mindig virágok díszítik? Már az első porceláncsészék az ezer évvel ezelőtti Kínában virágkelyheket mintáztak. Ritkák és drágák voltak, hiszen az ezüstedényeket helyettesítették, s inkább szakrális céllal készültek, kevésbé a mindennapi használatra. A virágcsészék a szertartásokon nem kevesebbet jelképeztek, mint a kozmoszt. Sok régi kultúrához hasonlóan a régi kínaiak is úgy gondolták, hogy az égitestek gigantikus tánca hatással van a földi élet formáira, s hogy a bolygók pályája rajzolja ki a virágok formáit.

Ma már tudjuk, hogy a növények látnak, tudnak számolni, és mérik is az időt. A tudósok ismerik az időmérő géneket, amelyek számon tartják, hogy megfelelő hosszúak-e a nappalok, és eldöntik, mikor kezdődjön a virágzás. Lehet, hogy hamarosan igazolódnak az ősi feltevések? Olyan csészéket próbáltam létrehozni, amelyek sok változatot tudnak. Rá kellett jönnöm, hogy erre leginkább a virágok képesek. Ráadásul ugyanazt a kitárulkozó formát kínálják, ami a csészékhez kell, s amit a régi kínaiak is felfedeztek, a kozmoszban. A változatokból tizenkettőt terveztem, s ebből a tizenkét sztárvirágból a tulipán az első.

A csészék adatai:

DE01SET „Tulip”

Két csészés mokkás készlet

csontporcelánból, alátéttel

10 cl

d= 5,8 cm

h= 6,4 cm

alátét d= 12 cm

Tervező: Ekler Dezső – 2007

DE02SET „Tulip”

Két csészés teáskészlet

csontporcelánból, alátéttel

20 cl

d= 8,5 cm

h= 6,2 cm

alátét d= 15,5 cm

Tervező: Ekler Dezső – 2007

Il caffè Alessi sorozat tervezői

•John Denton, Bill Corker, Barrie Marshall – 2004

•Massimiliano és Doriana Fuksas – 2004

•Toyo Ito – 2004

•Wiel Arets – 2004

•David Chipperfield – 2005

•Greg Lynn – 2005

•Jean Nouvel – 2005

•Dominique Perrault – 2006

•Hani Rashid – 2006

•Ekler Dezső – 2007

•Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa SANAA – 2007

•Tom Kovac – 2007

Il tè Alessi tervezői

Ekler Dezső – 2007

Kazuyo Sejima és

Ryue Nishizawa SANAA – 2007

http://www.alessi.com/en/3/1998/tea-and-coffee-accessories-breakfast/tulip-set-of-two-teacups-with-saucers

Virágkor

Ma talán még csodának számít, ha egy magyar tervező világhírű, a divat vagy formatervezés megannyi területén érdekelt cégekkel dolgozhat együtt. Valóban keveseknek adatik meg ez a lehetőség. Ezért különösen fontos és szívet melengető, hogy az olaszországi Alessi, a világ egyik kiemelkedő designcége 2007 elején megkezdte Ekler Dezső Tulip névre keresztelt kávés és teáscsészéinek gyártását.

Egy kapcsolat kezdete

Ekler Dezső, a kortárs magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja évekkel ezelőtt került kapcsolatba az Alberto Alessi vezette, kimondottan designtárgyak előállítására szakosodott gyárral, amely olyan világhírű tervezőkkel dolgozott együtt, mint Alessandro Mendini, Ettore Sottsas, Frank O’Gehry, Zaha Hadid vagy Toyo Ito.

Együttműködésük alapját az 1979-ben kidolgozott Tea & Coffee Piazza sorozat folytatásaként, Mendini ötlete alapján megvalósult Tea & Coffee Towers jelentette. 2000-ben Mendini hosszas előválogatást követően 18 építészt kért fel arra, hogy alakítsák ki saját koncepciójukat az Alessi számára. Ezek közé a méltán híres alkotók közé hívta meg Ekler Dezsőt is tervei, írásai és megépült munkái alapján.

A kész projektek bemutatásának évében, 2003-ban a gyár a kollekció továbbfejlesztése és kibővítése mellett döntött. Az építészeket a korábbi szettek mellé kávés- és teáscsészék tervezésére kérték fel, amelyek 2005 óta folyamatosan kerülnek gyártásra a cég “prémium” kategóriáját képviselő Officina Alessi termékcsoporton belül.

A virágmindenség

A már Magyarországon is kapható, díszcsomagolásba öltöztetett készlet kávés változata a tulipán valóságos nyílási folyamatának első, míg a teáscsésze az ötödik fázisát jeleníti meg. A legnemesebb csontporcelánból Sanghajban készülő darabok egy számtalan tanulmányt, rajzot, ábrát eredményező, hosszas kutatómunka utolsó állomását jelentik csupán. Ekler ugyanis nem egy ideális formát keresett. Éppen ellenkezőleg, a végtelen variációs lehetőséget adó folyamatokban tetten érhető általános mozzanatot szerette volna átültetni a végleges alakzatba, amit a design nyelvén igyekezett kifejezésre juttatni. Eredeti elgondolás szerint minden egyes elem más formájú lett volna, rákérdezve arra, lehetséges-e a sorozatgyártásban egymástól részleteikben eltérő tárgyakat előállítani.

Ennek legnyilvánvalóbb megjelenési formáját a virágoknál találta meg, amelyek általános ismérveik alapján megannyi azonosságot mutatnak fel, részleteiket nézve azonban minden egyed más és más. Mégsem a porcelángyártásban nagy hagyományokkal bíró virágmotívum ragadta meg a fantáziáját, hanem a változatosság. A virágstúdiumok során – melyek jelentős része a készlet mellékleteként készülő kis füzetben is megtalálható – a bennük rejlő morfológiai változatosság, a dinamizmus és a titokzatos intelligencia keltette fel érdeklődését. A gyárral folytatott folyamatos konzultáció során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti szándék nem ültethető át a gyakorlatba. Ekler így tizenkét – általa sztárvirágnak nevezett – közismert faj természetes geometriáját ültette át absztrakt tárgyi formába. Végső változatában hat-hat nyílási fázist dolgozott ki részletesen különféle fülekkel, tizenkét színvariációban. Ebből esett Alberto Alessi választása a fehér tulipánra, mint egy lehetséges sorozat első elemére.

A kozmosz hatalma

A virágforma elválaszthatatlanul összekötődik a porcelánkészítés kezdeteivel, amikor az első ilyen tárgyak alakjukból következően a kozmosszal való kapcsolat lehetőségét jelentették a rítusban résztvevők számára a kínaiak felfogása szerint. A világ nagy porcelánmanufaktúrái által átvett kulturális tradícióját igyekezett Ekler a tervezési folyamatban feltárni és értelmezni, majd saját eszközeivel a látható formában átélhetővé tenni.

Pfisztner Gábor: Virágkor : Ekler Dezső csészéi az Alessitől, Atrium, 2007/3. pp. 82-85.

Ekler virágai

[…]

– Az előző Önnél készített interjúnkban mesélt róla, miként esett Önre az Alessi választása 2000-ben, az ezüst készletnél. A jelenlegi, második felkérésnél hogy alakult, hogy ismét megkeresték?

Az Alessi porcelánok mellett mindig van egy kisfüzet ebből kiderül, hogy a világ legjobb 18 építészéből, akiket eredetileg meghívtak 2000-ben az ezüstkészlet tervezésére, 11-et kértek fel ismét. Ezúttal porcelán kávéskészletet kellett alkotnunk: Fuksas-szé a legkeresettebb, Denton Corker Marshall, Toyo Ito, Wiel Arets megcsinálta azt, amit már az ezüstnél is, Chipperfield most tervezett újat – ezt nagyon szeretem, bár nem könnyű belőle inni –, a Greg Lynné szintén kurrens áru ma, Jean Nouvelé a gyönyörű rozsdamentes acél, Dominique Perraulté hasonló, ami acél és porcelán, Hani Rashid az egyetlen, aki becsatlakozott külsőként, és utolsónak jelent meg a Tom Kovacé, Sejimaé és az enyém. Ezzel lett teljes mára az Il Caffee sorozat. A teáscsészémmel pedig elkezdtek egy új sorozatot, ez lesz az Il Tea, melynek az én kinyíltabb formájú tulipánom az első darabja. […]

– Mesélne a virágcsésze alapötletéről?

Az idea abból jön, hogy próbáltam megvalósítani, hogy ne legyen két egyforma csésze a legyártottak között, tehát úgy működjön az előállítás, ahogy a természet végtelen változatos formákat hoz létre és soha nem ismétli önmagát. A virágcsésze metafora erről jutott eszembe, mert rájöttem, hogy a virágok ugyanazt a formaproblémát egy végtelen változatosságban ismétlik. Nem csak a fajta- vagy kinyílások változatosságával, hanem eleve, növekedésük során is. Az első tervek szerint egy végtelen sorozatot próbáltam előállítani, ahol on-line rendszerben a vásárlók úgy vettek volna meg egy-egy csészét, ahogy a boltban az asszonyok a virágokat: amikor azt a fajta, piros, kinyílott tulipánt valaki megvásárolta volna, azzal a fajta alátéttel, akkor az Chicagoban és Shanghajban egyszerre törlődött volna a rendszerből és soha többet olyat más nem vásárolt volna. Maga az ötlet nagyon tetszett az Alessiéknek, de úgy érezték, nem lehet megcsinálni a szériagyártás költségein csak egy limitált sorozat árán – márpedig nem ez volt a céljuk. Ezek után redukáltuk ezt a végtelenített, egyedi rendszert egy 72 csészéből álló kollekcióra, ahol 12 sztárvirág, a tulipántól a rózsán át a harangvirágig, és a vizililiomig, 6-6 kinyílási változatban szerepel, mind különböző színű porcelánból. Ez már majdnem tömeggyártásra került, de végül marketing és logisztikai okokból az Alessi hosszas mérlegelés után úgy döntött, ebből a 72-ből egyelőre két csészét kezd el gyártani, egy bimbós, alig kinyílott tulipánt kávéscsészének és egy felnagyított, kinyílottabb változatát teáscsészének.

– A virágok formaproblémájának csillagászati megközelítésével is foglalkozott a tervezés során.

Nagyon régóta ismert összefüggés, hogy a Földről, geocentrikusan nézve a Naprendszert – vagyis egy helyről, ahogy a virágok is látják –, a Merkúrnak, tehát a Naphoz legközelebb eső bolygónak a pályája, egy kétszer háromszirmú pályát rajzol ki, három nagyíve és köztük három kicsi íve van, mely térben pontosan megfelel az egyszikűek virágformájának. Ezt általában csak felülnézetben ábrázolják, de ha az ember kipróbálja számítógépen, térbeli modellen, kiderül, hogy a Merkúr egy tulipán szirmait rajzolja ki, és az összes egyszikű virágának alapképletét. Az ijesztő a dologban az, hogy a Naptól következő bolygó, a Vénusz, egy szabályos ötszirmú változatot ír le, ahogy a Nap körül kering, ami pedig a kétszikű virágok formája. Ha a Napot képzeli a virágszirom tölcsérének közepére, ahol a porzó és a bibe van, akkor a szirmok pereme adja ki a Merkúr pályáját. Ugyanígy az összes gyümölcsfa virágánál az ötszirmúak a Vénusz pályáját. Tehát a Földközeli bolygók pályája, a virágok felnagyított változata.

– Ennek vajon mi az oka?

Ezt már végképp nehéz elhinni, de a virágok, amelyek mindig a Nap felé fordulnak és reggel már várják kelet felől a fényt, illetve napnyugtáig követik azt, letanulták a Napot kísérő bolygók mozgását. Tehát a maguk virágformáját a nap körüli bolygókról vették le. Az antropozófusok úgy bizonyítják ezt, hogy azt mondják, a lágyszárú növények levelei és szára a Hold hatására növekszik: például a tényleges méretbeli növekedés mindig éjszaka történik. Ugyanannak a növénynek attól függően, hogy februártól májusig vagy májustól augusztusig nő-e ki, egész más a levélszáma, magassága, levélformája. Viszont a növénynek egy része mindig ugyanaz, nincs benne változatosság: s ez a virága, amely a Napra (és a körülötte mozgó bolygókra) fordul! […]

Szépvölgyi Viktória interjúja Ekler Dezső építésszel, OCTOGON, 2008/1. szám p. 90.

Tervező: Ekler Dezső

Munkatársak: Bólya Krisztina, Döbröntei Zoltán, Koncz Árpád, Madarász Ildikó, Mészáros Eszter, Révai Attila, Szijjártó Csongor

Kritika

[…] Végül külön érdemes szólni Ekler Dezső kisplasztikai design-ouvre-jéről. Nemcsak azért, mert tea- és kávékészletterve a világhírű Alessi cég nemzetközi sztárépítészeit felvonultató parádés készletében szerepel, hanem azért is, mert építészeti ars poétikájának szerves folytatásáról, ha úgy tetszik: jelen esetben kicsinyítésről van szó. Maga a készlet önmagában is gyönyörű, és arról tanúskodik, hogy a szerves építészet – legalábbis Ekler Dezső esetében – egyáltalán nem áll ellentétben a legkorszerűbb anyagok high-tech színvonalú, korunk digitális kultúráját a legkorszerűbb szinten megjelenítő éthoszával. Az organikus gondolkodás nem az anyagokon, nem a formákon, hanem egy olyan szellemiségen múlik, aminek lényege az anyagszerűségből kiinduló, de azt költészetté transzformáló teremtés. A teremtés – miként az első és a természetben azóta is működő isteni teremtés is: creatio ex nihilo. Ez látszólag ellentétben van a nagyítás ekleri tézisével, de a kifejezés dogmatikus értelmezésével is. A semmi – a szó zen buddhista értelmében – inkább a mindent betöltő üresség, ami egyben az alkotó szellemi potencia feszültségével terhes, és ami mint ilyen, valójában minden létezés forrása. Az alkotás nem más, mint ennek a szellemi potenciálnak az aktualizálása.

Ekler Dezső életművét leginkább a tradicionális alkímia képletével tudnám jellemezni, ami lényegében egy olyan szakrális művelet, aminek során az anyag átszellemül, a szellem pedig egyidejűleg inkarnálódik. Hiába nagyítok vagy kicsinyítek már létező tárgyakat, ha azt nem hatja át az alkotó szellem, és hiába lángolok teremtő szellemként, ha gondolataim nem tudnak testet ölteni. Ráadásul Eklernél a test nemcsak az épület, hanem a táj testét is jelenti, a szellem pedig mindig magában foglalja a Hely szellemét, a genius locit is. A test ugyanis sohasem általában az anyag (mert olyan nincs is), hanem mindig konkrét, valóságos, a már létező, amit a költészet újjáteremthet. Ezt látjuk abban a csodálatos rajzsorozatban is, ami arról szól, hogy hogyan lesz a virágból kehely, pohár, csésze vagy kanál: íme a transzformáció testet öltött mítosza. A teremtés – legalábbis az első után – már csak újjáteremtés, kombináció, vagyis valóban nagyítás, kicsinyítés és transzformáció. […]

Meggyesi Tamás kiállítás megnyitó szövege (Építészet és design – Ekler Dezső kiállítása a Vizivárosi Galériában) 2004. május 6.

Megjelent a Számadás című könyvében, TERC, Budapest, 2011. p.15.

Komódok és könyvszekrények, akrilból és fából, 2003

ksin303_790vu777 — Sun, 13 Apr 2003 09:54:36 +0000

Leírás

Tervező: Ekler Dezső

Munkatárs: Dely Barnabás

Alessi Tea & Coffee towers 2000, Officina Alessi, 2000

ksin303_790vu777 — Sun, 13 Feb 2000 10:06:33 +0000

Leírás

Az Alessandro Mendini kezdeményezte Tea & Coffee Piazza a nyolcvanas évek elején a posztmodern építészet és design nagy összegzése volt. Mendini 1979-es ötlete szerint az Alessi cég a világ meghatározó építészeit klasszikus ipari formatervezői feladatra kérte fel: kávés és teás készletek tervezésére ezüstből. Az 1983-ban a milánói San Carpoforo templomban Hans Hollein rendezésében kiállított tárgyak – többek között Robert Venturi, Charles Jencks, Aldo Rossi, Paolo Portoghesi, Alessandro Mendini, Michael Graves, Oscar Tusquets, Richard Meier és Hans Hollein munkái – egytől-egyig a kor építészeti szemléletének esszenciájaként állnak előttünk ma is. Az első kiállítás sikerén felbuzdulva Roberto Alessi és Mendini húsz évvel később megismételték a bravúrt, s ismét felkérték a kor meghatározó építészeit, hogy tervezzenek tárgyakat az Alessi számára. A 2002-es biennálén még csak “work in progress” bemutatkozó Tea & Coffee Towers 2003-ban, a Milánói Triennálén debütált. Számtalan metamorfózison esett át az építészet az 1983-as és a 2003-as kiállítás között!

A Vito Acconci, Will Alsop, Shigeru Ban, Gary Chang, David Chipperfield, Denton Corker Marshall, Ekler Dezső, Massimiliano Fuksas és Doriana O. Mandrelli, a Future Systems, Zaha Hadid, Tom Kovac, Toyo Ito, Greg Lynn, Juan Navarro Baldeweg, a Morphosis, az MVRDV, Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa, Ben van Berkel és Caroline Bos, Jean Nouvel, Dominique Perrault és Mendini szereplésével újra megvalósított projekt épp ezt a változást volt hivatott bemutatni. […]

Szentpéteri Márton

www.octogon.hu/index.php?pa=index&sess=&lan=0&kat=106&cik=4709

A négy edény emberi karaktere ragadott meg először: a kávékiöntő általában férfias, a teáskanna nőies jellegű, a tejes kiöntő leány-természetű, a cukortartó pedig fiús szokott lenni. A másik rejtvény az volt, hogy vajon létrehozható-e a négy tárgy összeilleszthető módon, ahogy a természetben is egy-egy tárgy formája mindig a nagyobb egész részeként határozódik meg. Például egy kő vagy szikla formáját a környezete és a története alakítja. Lehet, hogy a használati tárgyaink tervezése, amely ma a tiszta (absztrakt) geometriai formákon alapul, éppoly téves, mint az emberi individualitáson alapuló nézeteink. Úgy gondoljuk, mintha mindentől és mindenkitől függetlenül léteznénk, miközben sorsunk és személyiségünk valójában elődeink és a velünk élők arcát viseli, a szüleink és gyermekeink bélyegét. A tervezett készlet elemei egy család tagjai, akiknek a személyisége a többiek nyomait hordozza.

Az ezüstkészlet adatai:

Teáskanna 925/1000 ezüst

18,00 cm x 19,50 cm

h = 16,00 cm

120 cl

Kávéskanna 925/1000 ezüst

9,00 cm x 12,50 cm

h = 21,50 cm

50 cl

Tejkiöntő 925/1000 ezüst

7,50 cm x 8,00 cm

h = 11,00 cm

25 cl

Cukortartó kanállal 925/1000 ezüst

7,50 cm x 7,50 cm

h = 14,50 cm

25 cl

Tálca 925/1000 ezüst

d = 42,00 cm

h = 3,00 cm

Limitált széria: 99 példány és 3 szerzői példány

Alessi „Tea & Coffee Towers” projekt meghívott résztvevői:

Will Alsop, Wiel Arets, Gary Chang, David Chipperfield, Denton-Corker-Marshall, Ekler Dezső, Massimiliano Fuksas és Doriana O. Mandrelli, Future Systems, Zaha Hadid, Toyo Ito, Tom Kovac, Greg Lynn, Alessandro Mendini, Morphosis, MVRDV, Juan Navarro Baldeweg, Jean Nouvel, Dominique Perrault, Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa SANAA, UN Studio.

•

Alessi „Tea & Coffee Piazza” (1983) résztvevői:

Michael Graves, Hans Hollein, Charles Jencks, Richard Meier, Alessandro Mendini, Paolo Portoghesi, Aldo Rossi, Stanley Tigerman, Oscar Tusquets, Robert Venturi, Kazumasa Yamashita

http://www.alessi.com/en/3/1621/silver-objects/tea-coffee-towers-tea-and-coffee-service

Tervező: Ekler Dezső

Munkatárs: Révai Attila

Kritika

Ekler Dezső összekombinálta és egybeépítette a teás és kávéskészlet elemeit, és alkotásában egyetlen formában hozta őket össze, amely a szertartás társas jellegét idézi meg az ezüstben megtestesülő szimbolikus közösség által.
Tea & coffee towers, szerkesztette: Alessandro Mendini, Electa, Milano, 2003. p. 15http://www.alessi.com/en/3/1621/silver-objects/tea-coffee-towers-tea-and-coffee-serviceSzavai szerint egy családnak adott formát ebben a készletben a Makovecz Imre szellemi köréből induló és mára az egyik legeredetibb építésszé ért magyar tervező: a kávéskanna férfi, a teás női karaktert mutat, a tejkiöntő kislány-, a cukortartó fiújegyeket visel. Szellemes attribútumaiknak köszönhetően mindenfajta sematizálás nélkül. S minthogy – eltérő szerepük folytán – a darabok egymásra utaltak, úgy alkotnak rafinált együttest, hogy – mivel ki nagyobb, ki kisebb, az egyik szögletes, a másik kerekded – minden nézetből más-más az összkép.Vadas József: Gulliverek az óriások között, Az Alessi „Tea & Coffee Towers” pályázatáról, Átrium 2003/3., pp. 74-79.