13 jan Tánccsűr, Népművészeti tábor, Nagykálló,1986
Ekler Dezső 1986-1990 között dolgozott a Makona Tervező Irodában. Ebben az időszakban tervezte a nagykállói szabadidőközpontot, amely pályafutásának fontos állomása, s amelyet az olasz építészeti sajtó nagy része eddig nem méltatott figyelemre. A mediterrán építészet, amely leginkább Olaszországban tartja magát, és amely módszerében-nyelvében soha nem távolodott el igazán a racionalizmustól és a klasszicizmustól, néhány szórványos elismerést kivéve (Ekler 1991-ben a Palladio-díjasok egyike volt) elzárkózik az ilyesfajta kifejezésmódoktól. A negyvenes éveiben járó Ekler energikusan és merészen kutatja az építés folyamatának, az építészet dramaturgiájának jelentőségét, amit a nyugati felfogás úgynevezett részvétel-elmélete még nem ismert fel, és amely az inspiráció pillanataiban és az improvizáció gyakorlatában mutatkozik meg számára. Egy olyan módszert keres, mely a végsőkig víve szélsőséges kísérletezéshez vezet: némely munkájánál – ahogy a nagykállói épületeknél is – számítások és részletrajzok nélkül dolgozik, szó szerint improvizált szerkezeti megoldásokat és részleteket hoz létre. Ezért talán nem is lehet pontosan megmondani, hogy ki is volt az egyes épületek alkotója, vajon az építész, a történelmi helyzet vagy a társadalom adott közössége? Ekler Dezső szerint az építész feladata az, hogy feltárja az emberek közösségformáló vágyait, és azt mutassa meg építészetével, amilyenné a közösség válni szeretne. Egy ilyen kevéssé szokványos építészet bemutatásánál a gyökerekig kell visszanyúlnia az embernek, meg kell vizsgálnia az építész legkorábbi munkáit is, amelyek oly elementárisan hatnak a high-tech uralma idején, s oly provokatívan egyszerűek a dekonstruktivizmus időszakában.
Nagykálló Magyarország északkeleti részén, történetileg hátrányos helyzetű régióban fekszik, a szlovák és ukrán határ közelében, Erdély szomszédságában. A város melletti harangodi kulturális tábor különböző népi hagyományokat életben tartó kulturális csoportok összejöveteleinek ad otthont. Nyaranta gyermekek és fiatalok ősi táncokat, dalokat és olyan mesterségeket tanulnak itt, mint a szövés, a fazekasság, a fafaragás, a kosárfonás, a bőrműves- és a kovácsmesterség. Ezeket a tevékenységeket a táborozók több kis épületben gyakorolják, melyeket az évek során helyi kőművesek, ácsok és mesteremberek építettek fel építészetet tanuló diákok segítségével. A közösségi épületek a következők: a tánccsűr 1986-ból, az étkező, a fürdők és a szauna 1987-ből, a kilátótorony, és a fogadóépület – 1989-es tervezés -, valamint egy textil- és egy kovácsműhely 1990-ből. […]
A helyet a tó előtti tisztás uralja: az épületek vizuális kölcsönhatásban vannak egymással, alakjukkal és színeikkel megelevenítik az erdei éjszakát. Éjjel az építészeti művek más megjelenést öltenek: elszigeteltségük, melyet a fényhatások tovább fokoznak, immár tökéletesnek látszik. A nem nagy méretű épületek alapanyaga akác és fenyőfa, valamint helyi mészkő. Az építés módja egyszerű és a mediterrán építész szemével nézve roppant bájos: ácsolt szerkezet, néhol kőfalazásos maggal, melyet fazsindely tető fed, ez a dinamikus metszetek és a külső tengelyek vibráló textúrája által hangsúlyozza ennek az építészetnek a totemikus jellegét. A tető fontos szerepet játszik az épületek kompozíciójában: több, mint csupán fedél, plasztikus jellege elrejti a bonyolult támasztószerkezetek szabályosságát és szimmetriáját. […]
Alessandro Massarente: Centro ricreativo Téka – Nagykálló, Ungheria, Area, Milano, 1997. márc.-ápr., pp. 38-47.
Link:
Tervező: Ekler Dezső
Kritika
[…] Némelyik épület kifejezőerejénél fogva kiválik a többi közül: a tisztás szélére helyezett tánccsűr szárnyakkal díszített sisak formájára emlékeztet, ahol a díszek egyetlen célja szemmel láthatólag a szellőzőnyílások eltakarása. A fogadóépület egy állat páncélhéját idézi, melynek felgyűrődő pikkelyei adják a nyílások ritmusát. A kilátótorony az emelkedő ösvény csúcsát jelző totemikus oszlophoz erősített kettős spirál lépcsőből áll. Fentről rálátni a tóra és az egész környékre. Szembeötlő némely formai megoldás antropomorfizmusa, bár úgy tűnik, inkább a hatásos szimbolikus előzmények megmutatásának igénye, mintsem új kifejezési módok kutatásának szándéka motiválta őket. Mi más volna a jelentése azoknak a szörnyszerű arcoknak és régen elfeledett díszítés-töredékeknek, amelyeket Ekler a nagykállói épületek néhány fontos pontján az oszlopfőkre és tetőcsúcsokra faragtatott. Új és megbékítő istenségei ők egy életstílusnak, amely saját arcát és hagyományait keresi. […]
Ekler nagykállói házai kevés fajta építőanyagot alkalmaznak, és szerencsére távol állnak az úgynevezett bioépítészet esetlenkedéseitől, amelynek hatásosságát gyakran éppen az anyaghasználat szegényessége rontja. Ezek a kis épületek azért születtek a nyolcvanas évek végi kelet-európai rendszerváltás küszöbén, hogy egy pusztulásra ítélt kulturális hagyomány védelmét szolgálják. A kultúráinkat elválasztó alapvető különbségek ellenére elmondható: ezek az épületek újfent tanúsítják, hogy milyen fontos az építészet szerepe a közösség vágyainak megmutatásában.
Alessandro Massarente: Centro ricreativo Téka – Nagykálló, Ungheria, Area, Milano, 1997. márc.-ápr., pp. 38-47.
“Emlékszem, meglátogattuk Makovecz Imrét a Makona irodájában, és kértük, hogy tervezzen nekünk egy tánccsűrt, ahol, ha esik, akkor is tudunk táncolni. El is mondta a gondolatát, csak az volt a baj, hogy az épület „királyfája”, ami középen tartja a gerendákat, éppen a csűr közepére érkezik a földre, így zavarni fog minket. Nem baj, mondta: ”Majd körtáncokat táncoltok.” Ezt hallotta meg Ekler Dezső, aki szintén a Makonában alkotott, és megkapta a lehetőséget a tábor épületeinek megtervezésére, így ő lett a tábor főépítésze, és a szellemiség megőrzésének egyik harcosa. Megszületett a jelenlegi tánccsűr, először csak papíron. Nagyon tetszett nekünk. Aztán a vizesblokk, az ebédlő, az információs épület, a kilátó gondolata is megszületett. Nagykálló elfogadta a terveket, sőt más épületek tervezését is Ekler Dezsőre bízták. Éppen akkor indult a várossá nyilvánítás útjára Nagykálló, amit el is nyert, hiszen a kultúra, a szép épületek, mind-mind a fejlődést mutatták.”
“Pedig Ekler Dezső Magyarországon egyedül kapta meg a Téka Tábor épületeiért 1989-ben, az utolsó jugoszláv elismerésként a Piranesi-díjat, majd 1991-ben az olasz Palladio-díjat, ami az egyik legrangosabb elismerés a világ fiatal építészei között. A Baedeker kiadványoktól, a hivatalos műegyetemi tankönyveken át, egy tucat nemzetközi szakkönyv és folyóirat foglalkozik a 17 métert átívelő, egyenes gerendákból megoldott, jellegzetes angyalszárny szimbólumú tánccsűrrel, hiszen ilyen megoldás, mint ahogy ő oldotta meg az épület szerkezetét, egyedülálló. Akik építették: a Budapesti Műszaki Egyetem, az Iparművészeti Egyetem, a Debreceni Ybl Miklós Építőipari Főiskola hallgatói, valamint a Nagykállói Költségvetési Üzem ácsai Toka Sándor ácsmester vezetése és irányítása mellett.”
Lányi György – Téka együttes
http://www.nagykalloharangod.hu/content.php?pageparent=teka_tabor_tortenete
Videó
Sorry, the comment form is closed at this time.