13 ápr Tojásház, Dunaújváros, 1994
Nem tudom, miért nevezték létező szocializmusnak azt a rendszert, amelyben felnőttünk, s amely mára semmivé foszlott. Talán azért, mert sejtették, hogy valójában nem létezik? Az úgynevezett szocialista realizmusról én mindenesetre eldöntöttem, hogy nem létezik. Még 1981-ben, miután Rómában a mussolinista EUR városnegyedet alaposan szemügyre vettem. Gusztusos volt az is, mint a szocreál, vonzóan városias, nagyvonalú és kompakt. Hazugságból művészet viszont nem születhet – határoztam el és igyekeztem magam később ehhez tartani. Tudom, hogy egy dunaújvárosi polgár számára mindez akár sértő is lehet. Méghogy a városa nem létezne? Megnyugtatom: annyira legalább létezik, amennyire mi magunk létezünk, a reális szocializmusban születettek.
A „létező” város egyik főutcájára olyan házat szerettem volna tervezni, amely akkor épült volna, ha az elmúlt rendszer nem lett volna. Az ‘5o-es, ’60-as, ’70-es és ‘8o-as években épült házak négyszögébe egy sosemvoltat. Hogy sikerült-e, nem tudom.
Ekler Dezső
Kritika
Dunaújváros – születése pillanata óta – azzal a súlyos problémával küzd, hogy sajátos képződményként nem képes versenyezni a <nőtt><nőtt><nőtt>”nőtt” városok hangulati sokszínűségével; stiláris monotóniáját igen nehéz lesz feloldani a belátható jövőben. Minden olyan tervnek örülni tudok tehát, amely kötelező környezeti kontaktációját a kreatív egyediség deklarálásával képes testvériesíteni; szép és saját igazságú házak sora kell ahhoz, hogy a város esztétikai és hangulati értelemben is felnőjön önnön léptékéhez.</nőtt><nőtt><nőtt></nőtt></nőtt></nőtt></nőtt>
Ilyen tervnek tekintem Ekler Dezső Dózsa György úti üzletházat, amely példás érzékenységgel figyeli befogadó közegét, s teremt majd olyan új színt, fogalmaz olyan kijelentést, amely megépülvén, bizton állítom, a város hasznára fog válni.
Részlet Finta József szakvéleményéből
Sorry, the comment form is closed at this time.