02 ápr Il caffé/té Alessi, Officina Alessi, 2007
Leírás
Il caffé/té Alessi
Észrevették-e már, hogy a hagyományos porceláncsészéket mindig virágok díszítik? Már az első porceláncsészék az ezer évvel ezelőtti Kínában virágkelyheket mintáztak. Ritkák és drágák voltak, hiszen az ezüstedényeket helyettesítették, s inkább szakrális céllal készültek, kevésbé a mindennapi használatra. A virágcsészék a szertartásokon nem kevesebbet jelképeztek, mint a kozmoszt. Sok régi kultúrához hasonlóan a régi kínaiak is úgy gondolták, hogy az égitestek gigantikus tánca hatással van a földi élet formáira, s hogy a bolygók pályája rajzolja ki a virágok formáit.
Ma már tudjuk, hogy a növények látnak, tudnak számolni, és mérik is az időt. A tudósok ismerik az időmérő géneket, amelyek számon tartják, hogy megfelelő hosszúak-e a nappalok, és eldöntik, mikor kezdődjön a virágzás. Lehet, hogy hamarosan igazolódnak az ősi feltevések? Olyan csészéket próbáltam létrehozni, amelyek sok változatot tudnak. Rá kellett jönnöm, hogy erre leginkább a virágok képesek. Ráadásul ugyanazt a kitárulkozó formát kínálják, ami a csészékhez kell, s amit a régi kínaiak is felfedeztek, a kozmoszban. A változatokból tizenkettőt terveztem, s ebből a tizenkét sztárvirágból a tulipán az első.
A csészék adatai:
DE01SET „Tulip”
Két csészés mokkás készlet
csontporcelánból, alátéttel
10 cl
d= 5,8 cm
h= 6,4 cm
alátét d= 12 cm
Tervező: Ekler Dezső – 2007
DE02SET „Tulip”
Két csészés teáskészlet
csontporcelánból, alátéttel
20 cl
d= 8,5 cm
h= 6,2 cm
alátét d= 15,5 cm
Tervező: Ekler Dezső – 2007
Il caffè Alessi sorozat tervezői
•John Denton, Bill Corker, Barrie Marshall – 2004
•Massimiliano és Doriana Fuksas – 2004
•Toyo Ito – 2004
•Wiel Arets – 2004
•David Chipperfield – 2005
•Greg Lynn – 2005
•Jean Nouvel – 2005
•Dominique Perrault – 2006
•Hani Rashid – 2006
•Ekler Dezső – 2007
•Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa SANAA – 2007
•Tom Kovac – 2007
Il tè Alessi tervezői
Ekler Dezső – 2007
Kazuyo Sejima és
Ryue Nishizawa SANAA – 2007
Virágkor
Ma talán még csodának számít, ha egy magyar tervező világhírű, a divat vagy formatervezés megannyi területén érdekelt cégekkel dolgozhat együtt. Valóban keveseknek adatik meg ez a lehetőség. Ezért különösen fontos és szívet melengető, hogy az olaszországi Alessi, a világ egyik kiemelkedő designcége 2007 elején megkezdte Ekler Dezső Tulip névre keresztelt kávés és teáscsészéinek gyártását.
Egy kapcsolat kezdete
Ekler Dezső, a kortárs magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja évekkel ezelőtt került kapcsolatba az Alberto Alessi vezette, kimondottan designtárgyak előállítására szakosodott gyárral, amely olyan világhírű tervezőkkel dolgozott együtt, mint Alessandro Mendini, Ettore Sottsas, Frank O’Gehry, Zaha Hadid vagy Toyo Ito.
Együttműködésük alapját az 1979-ben kidolgozott Tea & Coffee Piazza sorozat folytatásaként, Mendini ötlete alapján megvalósult Tea & Coffee Towers jelentette. 2000-ben Mendini hosszas előválogatást követően 18 építészt kért fel arra, hogy alakítsák ki saját koncepciójukat az Alessi számára. Ezek közé a méltán híres alkotók közé hívta meg Ekler Dezsőt is tervei, írásai és megépült munkái alapján.
A kész projektek bemutatásának évében, 2003-ban a gyár a kollekció továbbfejlesztése és kibővítése mellett döntött. Az építészeket a korábbi szettek mellé kávés- és teáscsészék tervezésére kérték fel, amelyek 2005 óta folyamatosan kerülnek gyártásra a cég “prémium” kategóriáját képviselő Officina Alessi termékcsoporton belül.
A virágmindenség
A már Magyarországon is kapható, díszcsomagolásba öltöztetett készlet kávés változata a tulipán valóságos nyílási folyamatának első, míg a teáscsésze az ötödik fázisát jeleníti meg. A legnemesebb csontporcelánból Sanghajban készülő darabok egy számtalan tanulmányt, rajzot, ábrát eredményező, hosszas kutatómunka utolsó állomását jelentik csupán. Ekler ugyanis nem egy ideális formát keresett. Éppen ellenkezőleg, a végtelen variációs lehetőséget adó folyamatokban tetten érhető általános mozzanatot szerette volna átültetni a végleges alakzatba, amit a design nyelvén igyekezett kifejezésre juttatni. Eredeti elgondolás szerint minden egyes elem más formájú lett volna, rákérdezve arra, lehetséges-e a sorozatgyártásban egymástól részleteikben eltérő tárgyakat előállítani.
Ennek legnyilvánvalóbb megjelenési formáját a virágoknál találta meg, amelyek általános ismérveik alapján megannyi azonosságot mutatnak fel, részleteiket nézve azonban minden egyed más és más. Mégsem a porcelángyártásban nagy hagyományokkal bíró virágmotívum ragadta meg a fantáziáját, hanem a változatosság. A virágstúdiumok során – melyek jelentős része a készlet mellékleteként készülő kis füzetben is megtalálható – a bennük rejlő morfológiai változatosság, a dinamizmus és a titokzatos intelligencia keltette fel érdeklődését. A gyárral folytatott folyamatos konzultáció során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti szándék nem ültethető át a gyakorlatba. Ekler így tizenkét – általa sztárvirágnak nevezett – közismert faj természetes geometriáját ültette át absztrakt tárgyi formába. Végső változatában hat-hat nyílási fázist dolgozott ki részletesen különféle fülekkel, tizenkét színvariációban. Ebből esett Alberto Alessi választása a fehér tulipánra, mint egy lehetséges sorozat első elemére.
A kozmosz hatalma
A virágforma elválaszthatatlanul összekötődik a porcelánkészítés kezdeteivel, amikor az első ilyen tárgyak alakjukból következően a kozmosszal való kapcsolat lehetőségét jelentették a rítusban résztvevők számára a kínaiak felfogása szerint. A világ nagy porcelánmanufaktúrái által átvett kulturális tradícióját igyekezett Ekler a tervezési folyamatban feltárni és értelmezni, majd saját eszközeivel a látható formában átélhetővé tenni.
Pfisztner Gábor: Virágkor : Ekler Dezső csészéi az Alessitől, Atrium, 2007/3. pp. 82-85.
Ekler virágai
[…]
– Az előző Önnél készített interjúnkban mesélt róla, miként esett Önre az Alessi választása 2000-ben, az ezüst készletnél. A jelenlegi, második felkérésnél hogy alakult, hogy ismét megkeresték?
Az Alessi porcelánok mellett mindig van egy kisfüzet ebből kiderül, hogy a világ legjobb 18 építészéből, akiket eredetileg meghívtak 2000-ben az ezüstkészlet tervezésére, 11-et kértek fel ismét. Ezúttal porcelán kávéskészletet kellett alkotnunk: Fuksas-szé a legkeresettebb, Denton Corker Marshall, Toyo Ito, Wiel Arets megcsinálta azt, amit már az ezüstnél is, Chipperfield most tervezett újat – ezt nagyon szeretem, bár nem könnyű belőle inni –, a Greg Lynné szintén kurrens áru ma, Jean Nouvelé a gyönyörű rozsdamentes acél, Dominique Perraulté hasonló, ami acél és porcelán, Hani Rashid az egyetlen, aki becsatlakozott külsőként, és utolsónak jelent meg a Tom Kovacé, Sejimaé és az enyém. Ezzel lett teljes mára az Il Caffee sorozat. A teáscsészémmel pedig elkezdtek egy új sorozatot, ez lesz az Il Tea, melynek az én kinyíltabb formájú tulipánom az első darabja. […]
– Mesélne a virágcsésze alapötletéről?
Az idea abból jön, hogy próbáltam megvalósítani, hogy ne legyen két egyforma csésze a legyártottak között, tehát úgy működjön az előállítás, ahogy a természet végtelen változatos formákat hoz létre és soha nem ismétli önmagát. A virágcsésze metafora erről jutott eszembe, mert rájöttem, hogy a virágok ugyanazt a formaproblémát egy végtelen változatosságban ismétlik. Nem csak a fajta- vagy kinyílások változatosságával, hanem eleve, növekedésük során is. Az első tervek szerint egy végtelen sorozatot próbáltam előállítani, ahol on-line rendszerben a vásárlók úgy vettek volna meg egy-egy csészét, ahogy a boltban az asszonyok a virágokat: amikor azt a fajta, piros, kinyílott tulipánt valaki megvásárolta volna, azzal a fajta alátéttel, akkor az Chicagoban és Shanghajban egyszerre törlődött volna a rendszerből és soha többet olyat más nem vásárolt volna. Maga az ötlet nagyon tetszett az Alessiéknek, de úgy érezték, nem lehet megcsinálni a szériagyártás költségein csak egy limitált sorozat árán – márpedig nem ez volt a céljuk. Ezek után redukáltuk ezt a végtelenített, egyedi rendszert egy 72 csészéből álló kollekcióra, ahol 12 sztárvirág, a tulipántól a rózsán át a harangvirágig, és a vizililiomig, 6-6 kinyílási változatban szerepel, mind különböző színű porcelánból. Ez már majdnem tömeggyártásra került, de végül marketing és logisztikai okokból az Alessi hosszas mérlegelés után úgy döntött, ebből a 72-ből egyelőre két csészét kezd el gyártani, egy bimbós, alig kinyílott tulipánt kávéscsészének és egy felnagyított, kinyílottabb változatát teáscsészének.
– A virágok formaproblémájának csillagászati megközelítésével is foglalkozott a tervezés során.
Nagyon régóta ismert összefüggés, hogy a Földről, geocentrikusan nézve a Naprendszert – vagyis egy helyről, ahogy a virágok is látják –, a Merkúrnak, tehát a Naphoz legközelebb eső bolygónak a pályája, egy kétszer háromszirmú pályát rajzol ki, három nagyíve és köztük három kicsi íve van, mely térben pontosan megfelel az egyszikűek virágformájának. Ezt általában csak felülnézetben ábrázolják, de ha az ember kipróbálja számítógépen, térbeli modellen, kiderül, hogy a Merkúr egy tulipán szirmait rajzolja ki, és az összes egyszikű virágának alapképletét. Az ijesztő a dologban az, hogy a Naptól következő bolygó, a Vénusz, egy szabályos ötszirmú változatot ír le, ahogy a Nap körül kering, ami pedig a kétszikű virágok formája. Ha a Napot képzeli a virágszirom tölcsérének közepére, ahol a porzó és a bibe van, akkor a szirmok pereme adja ki a Merkúr pályáját. Ugyanígy az összes gyümölcsfa virágánál az ötszirmúak a Vénusz pályáját. Tehát a Földközeli bolygók pályája, a virágok felnagyított változata.
– Ennek vajon mi az oka?
Ezt már végképp nehéz elhinni, de a virágok, amelyek mindig a Nap felé fordulnak és reggel már várják kelet felől a fényt, illetve napnyugtáig követik azt, letanulták a Napot kísérő bolygók mozgását. Tehát a maguk virágformáját a nap körüli bolygókról vették le. Az antropozófusok úgy bizonyítják ezt, hogy azt mondják, a lágyszárú növények levelei és szára a Hold hatására növekszik: például a tényleges méretbeli növekedés mindig éjszaka történik. Ugyanannak a növénynek attól függően, hogy februártól májusig vagy májustól augusztusig nő-e ki, egész más a levélszáma, magassága, levélformája. Viszont a növénynek egy része mindig ugyanaz, nincs benne változatosság: s ez a virága, amely a Napra (és a körülötte mozgó bolygókra) fordul! […]
Szépvölgyi Viktória interjúja Ekler Dezső építésszel, OCTOGON, 2008/1. szám p. 90.
Tervező: Ekler Dezső
Munkatársak: Bólya Krisztina, Döbröntei Zoltán, Koncz Árpád, Madarász Ildikó, Mészáros Eszter, Révai Attila, Szijjártó Csongor
Kritika
[…] Végül külön érdemes szólni Ekler Dezső kisplasztikai design-ouvre-jéről. Nemcsak azért, mert tea- és kávékészletterve a világhírű Alessi cég nemzetközi sztárépítészeit felvonultató parádés készletében szerepel, hanem azért is, mert építészeti ars poétikájának szerves folytatásáról, ha úgy tetszik: jelen esetben kicsinyítésről van szó. Maga a készlet önmagában is gyönyörű, és arról tanúskodik, hogy a szerves építészet – legalábbis Ekler Dezső esetében – egyáltalán nem áll ellentétben a legkorszerűbb anyagok high-tech színvonalú, korunk digitális kultúráját a legkorszerűbb szinten megjelenítő éthoszával. Az organikus gondolkodás nem az anyagokon, nem a formákon, hanem egy olyan szellemiségen múlik, aminek lényege az anyagszerűségből kiinduló, de azt költészetté transzformáló teremtés. A teremtés – miként az első és a természetben azóta is működő isteni teremtés is: creatio ex nihilo. Ez látszólag ellentétben van a nagyítás ekleri tézisével, de a kifejezés dogmatikus értelmezésével is. A semmi – a szó zen buddhista értelmében – inkább a mindent betöltő üresség, ami egyben az alkotó szellemi potencia feszültségével terhes, és ami mint ilyen, valójában minden létezés forrása. Az alkotás nem más, mint ennek a szellemi potenciálnak az aktualizálása.
Ekler Dezső életművét leginkább a tradicionális alkímia képletével tudnám jellemezni, ami lényegében egy olyan szakrális művelet, aminek során az anyag átszellemül, a szellem pedig egyidejűleg inkarnálódik. Hiába nagyítok vagy kicsinyítek már létező tárgyakat, ha azt nem hatja át az alkotó szellem, és hiába lángolok teremtő szellemként, ha gondolataim nem tudnak testet ölteni. Ráadásul Eklernél a test nemcsak az épület, hanem a táj testét is jelenti, a szellem pedig mindig magában foglalja a Hely szellemét, a genius locit is. A test ugyanis sohasem általában az anyag (mert olyan nincs is), hanem mindig konkrét, valóságos, a már létező, amit a költészet újjáteremthet. Ezt látjuk abban a csodálatos rajzsorozatban is, ami arról szól, hogy hogyan lesz a virágból kehely, pohár, csésze vagy kanál: íme a transzformáció testet öltött mítosza. A teremtés – legalábbis az első után – már csak újjáteremtés, kombináció, vagyis valóban nagyítás, kicsinyítés és transzformáció. […]
Meggyesi Tamás kiállítás megnyitó szövege (Építészet és design – Ekler Dezső kiállítása a Vizivárosi Galériában) 2004. május 6.
Megjelent a Számadás című könyvében, TERC, Budapest, 2011. p.15.
Sorry, the comment form is closed at this time.